Egy elegáns angol úr, Christopher Hamer. Így hívják az Egyesült Királyság ingatlanügyi ombudsmanát - merthogy a jogbiztonság és fair trade földjén ilyen intézmény is létezik. Ugyanis a brit jogalkotó – számos más intézkedés és fogyasztóvédelmi szervezet mellett – szükségesnek látta, hogy még egy, speciális feladat- és hatáskörrel felruházott személy őrködjék az ingatlanügyekbe bocsátkozó állampolgárok törékeny érdekei felett.
Az ombudsmani hivatal 2009. május 1-én kezdte meg a működését, hogy az ingatlanügynökségek (és ügynökök) tevékenységének felügyeletén túl felkarolja és védje az eladók, vevők, bérlők és főbérlők ingatlanpiaci ügyleteit. Az ombudsman tevékenységét két sarkalatos attribútum fémjelzi: a feltétlen semlegesség és a méltányos, tisztességes ingatlanpiaci ügyintézés iránti elkötelezettség. Pártatlanságát pedig az garantálja, hogy egyedül a felügyeleti szerve, a Brit és Ír Ombudsman Szövetség felé tartozik beszámolási kötelezettséggel.
Nem könnyű a feladata – ki kell vizsgálnia a beérkező panaszokat, és „igazságot” kell tennie az ingatlanpiaci szereplők megoldhatatlannak tűnő vitáiban. Miféle érdekvédelemről beszélhetünk? A válasz egyszerű – ha az állampolgárokat anyagi vagy egyéb kár, hátrány, stb. éri a közvetítője miatt: például ha az ügynök szabálytalanul, törvénytelenül jár el, vagy vét az általa elfogadott gyakorlati kódex ellen. Továbbá olyankor is, ha méltánytalanul bánik az ügyfelével, vagy gondatlanul, késlekedve intézi megbízója ingatlanügyeit. Mit tehet ilyenkor az ombudsman? Alapesetben pénzügyi kompenzációt ítél meg a sértett fél javára, de más szankcióval is élhet: például bocsánatkérésre kötelezheti a hanyag vagy „unfair” ingatlanügynököt.
Azt hihetnénk, hogy a brit ügynökségek szemében az első számú közellenség szerepét játssza az ingatlanügyi ombudsman. Nagy tévedés, mert éppen az ellenkezőjéről van szó. Tudniillik az ombudsman az ügyfélbarát és tisztességes munkavégzés értékeléseként amolyan „minőségbiztosítási” logókat osztogat az arra érdemes ingatlanos cégeknek, amiket azok kitehetnek a honlapjukra. A szigetországi ügynökségek pedig kapva-kapnak a lehetőségen, hogy megszerezzék a minősítést, ami kétségtelen, hogy pozitív hatást gyakorol a közvetítők között vacilláló ügyfelekre.
Magyarországon nincs ilyen ombudsman.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.