Egy korábbi cikkünkben már említettük, hogy a brit jogrendszer milyen nagy gonddal és odafigyeléssel kezeli az ingatlanpiac bonyolult és sok esetben kényes kérdéseit. Az alábbiakban szeretnénk lajstromba szedni azokat a főbb jogszabályokat és irányelveket, amelyek az ügynökségek tevékenységét hivatottak rendezni a Brit-szigeteken.
Az ingatlanértékesítés modern szabályozása 1979-ben az Ingatlanügynökökről szóló törvénnyel (Estate Agents Act) vette kezdetét, amely az ingatlanügynöki munka általános szabályozásának tekinthető. Célja, hogy olyan követelményrendszert fektessen le, amely maximálisan az ügyfél érdekeit szolgálja.
1991-ben a Parlament többször is módosította vagy kiegészítette a törvényt. Ennek keretében megtiltották a hamis vagy félrevezető ingatlanértékelést, pontosították a nemkívánatos ügynöki tevékenységről szóló passzust, és szabályozták az információszolgáltatás és információkezelés gyakorlatát.
Az ezredforduló után az Office of Fair Trading-hez (OFT) került a jogalkotói stafétabot. Az OFT bocsátotta ki az Ingatlanügynöki Jogorvoslati Programot, amely 2008. október 1-én lépett hatályba. A program egyrészt olyan gyakorlatot ír elő a közvetítők számára, amely biztosítja az ügyfelek szabadságát és a tiszta, átlátható ügyintézést, másrészt meghatározza a panaszosok jogorvoslati lehetőségét és módját. A program egyik különösen érdekes eleme, hogy pénzbüntetés vagy a működési engedély bevonásának terhe mellett minden ingatlanügynökségre nézve kötelező az alkalmazása.
A jogszabályok mellett több, állami szervektől származó irányelv is létezik a brit ingatlanpiacon. Ezek átvétele ugyan nem kötelező, de gyakorlatilag alig van olyan ingatlanos cég vagy ingatlanügynök, ami szemet hunyna a direktívák felett.
Az első a Nemzeti Lakáskezelői Minősítés – ez a bérlők és bérbeadók érdekeinek védelmében íródott. A második a Tenancy Deposit Protection Scheme, amely azt körvonalazza, hogy mikor és mennyire szólhat bele a közvetítő cég a bérbeadó és bérlő közti vitákba – Magyarországon a közvetítő szinte semmilyen szerepet nem játszik a bérletről szóló megállapodás megkötése után. Végül szót kell ejtenünk a Lakossági Ingatlanügynökök Gyakorlati Kódexéről. Ez a kódex voltaképp egy etikai és módszertani gyűjtemény, ami útmutatóul szolgál az ingatlanközvetítők törvény által nem szabályozott, mindennapi tevékenységéhez.
Úgy vélem, hogy talán így, 2010 táján nálunk is megérett már az idő arra, hogy a brit példa alapján mi is megtegyük az első lépéseket a hazai ingatlanpiaci szolgáltatások minőségorientált szabályozására.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.